Az augusztusi tikkasztó kánikula elől sokan vízpart közelébe „menekülnek”. A legtöbben arra az időszakra időzítik a nyaralásukat, amikor a városok szinte élhetetlenné válnak. Ez pedig már nemcsak a mediterrán térségre jellemző, hanem Magyarország nagyobb településeire is.

A városokat érintő hősziget effektusról nemrégiben hosszabban is írtunk. Ennek enyhítésére szolgálhat, ha a település minél nagyobb területen zöld növényekkel borított. Különbséget kell azonban tennünk zöldfelület és zöldterület között.

Zöldfelület vagy zöldterület?

A településeken a növényzettel fedett területek összessége a zöldfelület. A település egésze biológiailag aktív (zöldfelületek és vízfelületek) és inaktív (beépített, burkolt) felületekből áll. Ezzel szemben a zöldterület területfelhasználási kategória, amelyre sajátos jogszabályi előírások vonatkoznak. A zöldterületek a zöldfelületi rendszer kiemelt tagjai és csak közterületek lehetnek. A hazai előírások szerint a zöldterületek legfeljebb 3 százaléka építhető be, és csak pihenést, testedzést szolgálhat, illetve vendéglátást és a zöldterület fenntartását szolgáló épületek helyezhetők el rajtuk. Zöldterületek a közparkok, közkertek, fásított közterek és a játszóterek.

A települési zöldfelületek a használat jellege szerint lehetnek közhasználatra szántak, amelyek egyben zöldterületek is (közparkok, közkertek, út- és térfásítások, közerdők), valamint korlátozott közhasználatú zöldfelületek (múzeumok kertjei, játszóterek, temetők).

A növényzettel borított felszín számos pozitív hatása közül csupán néhányat emelünk ki:

-        a növények párolgásukkal hőt vonnak el a környezetből, és kedvező légáramlást okoznak. A városok növényzettel fedett részei csökkentik a hősziget intenzitását. Akár 4-5°C-kal is hűvösebb a levegő a növényzettel fedett felszínek környezetében a vízzáró burkolatú felületekhez képest. A cserjék, fák ágai miatt a csapadék hosszabb időn keresztül szivárog a talajba, ezért a növényzettel fedett felszínek alatt a talaj vízháztartása is kedvezőbb,

-        csökkenti a talajfelszínen a direkt sugárzást, nő a diffúz sugárzás aránya,

-        a cserjék, fák levélfelületén jelentős mennyiségű (gyakran toxikus nehézfémeket is tartalmazó) por kötődik meg. Ez a hatás a facsoportok, illetve a tűlevelűek esetében a legjobb hatásfokú.

-        egy hektár lombos erdő 30 ember oxigénszükségletét képes biztosítani,

-        csökkenti a zajszennyezést,

-        élőhelyet jelent számos állatfajnak.

Hőérzetet befolyásoló tényezők

Egy 2016 augusztusában elvégzett kísérletben a Pécsi Tudományegyetem kutatója, Dr. Kántor Noémi a burkolattal bevont terek hatását vizsgálta a hőérzetre.

A hősugárzást, amely a szubjektív hőérzetünket leginkább befolyásoló paraméter, egy nyári nap során egyrészt napsugárzás formájában kapjuk, másrészt a szervezetünket hosszúhullámú sugárzás is éri különböző „tereptárgyak” felől (pl. talaj, épületek, egyéb élettelen objektumok). Minél melegebb egy felszín és minél jobb a kibocsátóképessége, annál nagyobb hőenergiát sugároz ki, vagyis annál inkább érvényesül a melegítő hatása.

A pécsi Széchenyi téren végzett mérés 3 ponton zajlott: a tér közepén, mint a legmelegebb ponton és két árnyékosabb területen: a mesterséges árnyékolók (napvitorlák) alatt és a természetes módon árnyat adó fák egyike alatt.

Bár a léghőmérséklet a vizsgált időszakban a kellemesen meleg tartományban mozgott (25-től 29°C-ig emelkedett 9:00 és 16:00 közt), a napon állva ez sokkal magasabbnak volt érezhető: 35–41°C-nak. A napvitorlák által árnyékolt padokon ülők átlagosan 5.7°C-kal érezhették a hőmérsékletet alacsonyabbnak – ezzel egy egész kategóriányit javítva a hőérzetükön, mivel csupán mérsékelt szintű hőstressznek tették ki magukat az erős hőstressz helyett, amit a napon éreztek volna. A laza lombkoronájú fa árnyékhatása még ennél is kedvezőbbnek bizonyult: átlagosan 8.6°C-kal alacsonyabb hőmérséklet-érzetet eredményezett azoknak, akik az árnyékában pihentek meg a nap során.

Az ok, amiért a napvitorla kevésbé tudta csökkenteni a hőérzetet, hogy a közvetlen napsugarakat a napvitorla leárnyékolta, de közben önmaga is felmelegedett, így hőforrássá változott. A vitorlák alacsonyan voltak a padok fölött kifeszítve, és az emberek feje fölött közvetlenül egyfajta infrasugárzó réteget képeztek. Ezzel szemben a fa lombkoronája nem egy egyszerű árnyékoló réteg, hanem kis levelek sokaságából összeálló egység. A levelek a napsugárzás hatására kevésbé melegednek fel, hiszen a bejövő energia egy részét párologtatásra fordítják, ezáltal is hűtve kissé a környezetet. Fontos megjegyezni, hogy egy nagyobb és sűrűbb lombkoronával rendelkező fa (pl. vadgesztenye, hársfa, kőrisfa, ostorfa) még erősebb hűsítő hatást eredményezett volna.

A fenti példa is igazolja, hogy egy-egy fa milyen hatással lehet az emberi szervezetre. Hát még egy park, ahol összefüggő lombkorona alatt pihenhetünk! Minél több zöldterület kialakítására van szükség ahhoz, hogy városaink az előttünk álló klimatikus változásokhoz alkalmazkodni tudjanak. Ne feledjük, bár a világ népességének nagyobbik fele már most is városokban él, ez az arány az előrejelzések szerint a következő években csak nőni fog! Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségű életet fogunk élni (vagy majd gyermekeink) a jövő városaiban. Ennek az alapjait ma kell megteremtenünk. A jövő közparkjainak fáit ma kell elültetnünk ahhoz, hogy 10-20 év múlva (fafajtól függően) képesek legyenek a nyári melegben enyhet adó oázisokká válni.

Szerző: Doró Viktória

Kép forrása: Greenpeace