A szennyezett területek kármentesítése a fejlett országokban már az 1970-es években elkezdődött. Magyarországon az 1990-es évek elején került a közvélemény figyelmének középpontjába a múlt örökségét képező hátrahagyott tartós környezetkárosodások ténye. Ezen szennyeződések jelentős része a talajban és a felszín alatti vizekben található, ahol károsító hatásuk gyakran térben és időben elkülönül. Hatásuk sokszor csak akkor válik egyértelművé, amikor már közvetlen veszélyt jelentenek az élővilágra vagy az ott élő emberekre. A környezetkárosodások felderítésének és megszűntetésének jelentős költsége van, melyet részben költségvetési forrásokból fedeznek, mivel az általánosan elfogadott "szennyező fizet elv" sok esetben nem érvényesíthető. Azokon a helyeken, ahol a szennyező fellelhető vagy jogutódlással a környezeti károkat átvállalták, ott az érintett magánszemélyeknek, szerveknek, vállalatoknak kell a kármentesítés költségeit állni.

A kármentesítést, vagyis a tényleges műszaki beavatkozást tényfeltárás előzi meg. A tényfeltárás alapját az archív adatok begyűjtése, a várható szennyezőanyagok fajtájának meghatározása képezi. Ezek alapján lehet a tényfeltárás metodikáját és módszereit meghatározni.

A fúrógépet, a fúrási technológiát és a talajmintavétel típusát (zavart, zavartalan) mindig az adott helyszín ismerete alapján választjuk meg. A furatátmérő 90 - 600 mm közötti, a kialakítandó kutak béléscsövezését általában NA 40 - 315 mm PVC anyagból készítjük.
A fúrásokból nyert talaj- és talajvízminták, geológiai-hidrogeológiai adatai alapján kerül sor a szénhidrogén és egyéb szennyezések kiterjedésének és mértékének megállapítására. A mintavételi fúrások egy részét monitoring- (megfigyelő-) kúttá alakítjuk át. Ezekben az általában NA 63 - 160 mm átmérőjű, a talajvíz mélységében réseléssel szűrőzött (vízáteresztővé tett) kutakban folyamatosan nyomon követhető a talajvíz minőségváltozása, illetve a talajvízen úszó önálló fázisú szénhidrogén vastagság-változása.

A feltárás során összegyűjtött adatok elemzése és feldolgozása alapján kerül megtervezésre a kármentesítő rendszer.

Az archív anyagok kiértékelését, az esetleges bioindikációk figyelembevételét a közvetett vagy közvetlen tényfeltárási módszerek, hidrogeológiai, talaj póruslevegő vizsgálatok, mintavételek, kémiai elemzések, modellezések, kockázatelemzések követik. Az így szerzett ismeretek alapján készül el a műszaki beavatkozási terv, mely az adott területre az alkalmazhatóság, hatékonyság és gazdaságosság szempontjából a legcélszerűbb kármentesítési megoldást tartalmazza. A műszaki beavatkozás kockázatelemzéssel meghatározott helyszín-specifikus egyedi kármentesítési határértékhez van rendelve, amely határérték elérésével a műszaki beavatkozás lezárul. A beavatkozás befejezését záródokumentációban kell dokumentálni. Ezt követően a területen a kármentesítés ideje alatt működtetett monitoring rendszer felhasználásával kármentesítési utómonitoringot kell végezni, melynek időtartama jellemzően 4-5 év.

Lap tetejére

A mentesítő kutakba általában duál, azaz kettős szivattyúrendszert telepítünk: egy talajvízszint-süllyesztő szivattyút, amely a hidrogeológiai számítások alapján beállított vízhozama révén a talajvíz felszínén egy depresszió tölcsért (homorulatot) hoz létre. Ennek kettős szerepe van, egyrészt meggátolja a szennyezés további terjedését (lokalizáció), másrészt az önálló fázisú ásványolajterméket a fizika törvényei szerint összegyűjti. Az így kialakuló CH-rétegbe kerül a másik, ún. fölöző szivattyú, amely különleges kialakítású szűrője és automatikus vezérlése révén a vizet nem, csak az olajat távolítja el a kútból.
Az összegyűlt CH automatikus eltávolítására és biztonságos összegyűjtésére szénhidrogén-fölöző szivattyúcsaládot fejlesztettünk ki.
A termelő kutakból kiemelt talajvizet a befogadóba juttatás előtt általában egy adott határérték alá kell tisztítani. Erre a feladatra - a talajvíz-szennyezettség jellegének megfelelően - az általunk kifejlesztett és használt víztisztító rendszer rugalmasan alkalmazható. Az illékony szerves anyagokat saját fejlesztésű sztrippelő berendezéssel ellenáramú átlevegőztetés (sztrippelés) módszerével távolítjuk el, majd a szénhidrogén gőzökkel telített levegőt aktívszén töltetű szűrőn keresztül kibocsátási határérték alá tisztítva engedjük a szabadba. A sztripper tálcás rendszerű, könnyen karbantartható és üzemeltethető. A berendezés automatikus vezérléssel van ellátva, amely szabályozza a kiszolgáló szivattyúk és a ventilátor üzemét. A sztrippelő torony mintegy 3 méter magas, tálcaszámával és víz-visszacirkuláltatás lehetőségével a tisztítási hatásfok és a tisztítható vízmennyiség változtatható.
A sztrippeléssel el nem távolítható, nagyobb szénatomszámú szennyező anyagokat aktívszén töltetű víztisztító oszlopokon keresztülvezetve adszorpció útján távolítjuk el a vízből. A tölteteket telítődés után (a sztrippelő telítődött levegőszűrő töltetével együtt) engedéllyel rendelkező átvevőknél ártalmatlaníttatjuk.
A helyspecifikus határérték alá tisztított talajvíz általában nyelető drénekkel, felszíni szikkasztással, szikkasztó árkokkal vagy közüzemi csatornán keresztül juttatható vissza a talajba.

Lap tetejére

A felúszó szénhidrogénfázis esetén termelőkutak kialakítása javasolt, melyeket minimális üzemi depresszióval célszerű üzemeltetni. Felúszó fázis esetén duál szivattyú rendszert, passzív lefölöző szivattyút vagy nitrogén gázzal és napelemmel működtetett fölözőrendszereket érdemes alkalmazni. A lefölözött szénhidrogén egy gyűjtőtartályba kerül, míg a vízszintsüllyesztéses technológia esetén kitermelt víz sztripper-aktívszén vagy csak aktívszén szűrőrendszeren kerül tisztításra.

Lap tetejére

Talajszellőztetés technológiájának kiépítésekor kitermelő kutakat létesítünk, amelyeket vákuum alá helyezünk. A vákuum hatására kialakuló nyomás/koncentráció gradiens eredményeként az illékony gáz fázisú szennyezők eltávolíthatók, melyek szükség esetén tisztításra kerülnek.
A helyi adottságokat kihasználva lehetséges vízszintes vagy ferde szellőztető furatok kiképzése is. A technológia hatásfokának növelése érdekében gyakran sor kerül a talajfelszín lezárására is. A telítetlen zóna mélységének növelése ill. a vákuum hatására kialakuló talajvízszint emelkedés megakadályozására talajvízszint-süllyesztő kutakat is szokás elhelyezni. Légbefúvással növelhető a technológia hatásfoka, a mélyen elhelyezkedő szennyezések, alacsony áteresztőképességű talajok, vagy a telített zónában elhelyezkedő (vagy oda is benyúló) szennyezések esetén.

Lap tetejére

A szennyezett talajvíz és talaj kezelésére talajgáz elszívással vagy passzív talajszellőztető kutakkal kombinált air-sparging (AS) rendszer kiépítése és üzemeltetése is lehetséges. Az AS-rendszer lényege, hogy túlnyomással levegőt injektálunk a szennyezett talajvíztestbe, ami az illékony szennyező anyagokat gyakorlatilag in situ sztrippeléssel eltávolítja a talajvízből. Az air-sparging rendszer előnye, hogy későbbiekben szükség esetén biosparging rendszerként is lehet üzemeltetni.

Lap tetejére

A biosparging és bioventing módszer lényege, hogy az air-sparging rendszereknél kisebb nyomású és mennyiségű levegőt injektál a kezelendő közegbe. Elsődleges célja a mikrobiológiai lebontás elősegítése és javítása a terület oxigén-ellátásának javításával. Elsősorban a kevésbé vagy nem illékony, nehezebb szennyezők kezelésében alkalmazható, ezért a biosparging üzemmódra az illékony szennyezők eltávolítása után célszerű átállni.

Lap tetejére

A szennyezett talajban a biológiai lebontási folyamatot oxigénbevitellel serkentik. A talajban természetesen jelenlévő mikroorganizmusok számára a bejuttatott oxigén segítségével az aerob úton lebontható szennyezők eltávolításának sebessége fokozható.
A talajpára/gáz kitermeléssel ellentétben a bioventilációs eljárással alacsony áramlási sebességgel csak annyi oxigént juttatunk a talajba, amennyi a mikroorganizmusok aktivitásának fenntartásához szükséges. Az oxigén bevitele legtöbbször közvetlen injektálással történik.

Lap tetejére

A talajlevegőbe került szénhidrogén gőzöket a talajlevegő összegyűjtésével, elszívásával lehet eltávolítani a felszín alól. A kiszívott, szénhidrogén-telített levegőt aktívszén töltetű levegőszűrő egységen kell átvezetni, az atmoszférába történő kiengedés előtt. A körülményektől függően a talajgáz elszívást önmagában is lehet alkalmazni.

Lap tetejére

A tisztított vizet a talajba nyelető kutakkal, nyelető drénekkel, felszíni szikkasztással vagy szikkasztó árkokkal lehet visszajuttatni. Általánosságban elmondható, hogy a visszajuttatott tisztított víz egyrészt javítja a vízadó réteg vízháztartását és oxigénellátottságát, másrészt bizonyos mértékben talajmosást (soil flushing) valósít meg, ami a talajban kötött szennyező anyagok eltávolítását elősegíti.

Lap tetejére

Bioremediáció során a mikroorganizmusok a szerves szennyezőket - tápanyagforrásként hasznosítva - bontják le. A bioremediáció során célszerű a már helyben a szennyezésre adaptálódott mikroorganizmus törzsek felhasználása, szaporodásuk és működésük elősegítése a megfelelő tápanyagok és oxigén-ellátottság biztosításával. Szükség esetén lehetőség van speciálisan a helyszínre kitenyésztett mikrobiológiai starterkultúrák injektálására is.

Lap tetejére

© Copyright 2012. - Zábrák Kft. - Minden jog fenntartva